Sajnos a közös nagy dinasztiaalapító terveik Antoniusszal nem úgy alakultak ahogyan eltervezték és szerették volna. Talán Caesearnak kellett volna életben maradnia vagy Antoniusnak győzni és így talán máshogy alakultak volna az események.
A fáraónő hajóhada és Antonius serege vereséget szenvedett a nagy túlerővel és katonai stratégiával szemben, így Octavianus előtt megnyílt az út Alexandriába.
Ezelőtt Kleopátra már mindent elrendezett arra az esetre, ha végleg bekövetkezik a katonai vereség. A palotanegyedben az egyik Ízisz templom mellett már jó előre épített magának egy jó erős sírkamrát, és oda hordatta legdrágább királyi kincseit. Aranyat, ezüstöt, smaragdköveket, lazúrköveket, türkizt, igazgyöngyöket, elefántcsontot, koronázási jelképeit, ékszereit, kedvenc szobrait, tárgyit, ébenfát, fahéjat, tömjént. Egyszóval mindent amit Octavianus meg akart szerezni magának hadizsákmánynak.
A vereségük után Antonius teljesen összeomlott. Nem lehetett hozzászólni, nem hallgatott senkire, nem érdekelte senki és semmi csak a saját kudarca. Kleopátra haragosan bevonult mauzóleumába két kedvenc udvarhölgyével és eltorlaszolta az ajtót. Amikor Antonius tudomást szerzett erről, rögtön a kardjába dőlt, hisz azt gondolta kedvese biztos öngyilkos lett, de nem halt meg, csak erősen megsebesítette magát. Kleopátra ekkor üzent érte, így Antonius szolgáival a sírbolt ajtajához vitette magát. A királynő sajnos nem nyitotta ki az ajtót, hanem egy egészem más furcsa módon juttatta be a szolgálóival a vérző szerelmét. A sírbolt egyik ablakán köteleket eresztett le, amivel összekötözték Antoniust és ezen húzta fel szenvedve a három nő. A nép ámulva nézte az eseményeket. Ennél szánalmasabb látványt még biztos nem láttak, hogy egy királynő a haldokló, összekötözött szerelmét szenvedve húzza fel egy ablakból!
Antonius Kleopátra karjaiban vérzett el.
Octavianus ünnepélyesen bevonult Alexandriába a római naptár szerinti sexilis hónapban amit róla a későbbi Augustus császárról neveztek el augusztusnak. Ez is mutatja milyen jelentős volt a Kleopátra elleni háború.
Az egyiptomi népet nem bántotta, csupán az foglalkoztatta, hogy Kleopátra hódoljon be neki és elvihesse magával mint római zsákmányt a kincsivel együtt a nagy győzelmi felvonulásra.
Kleopátra eltemette Antoniust, utána fürdőt készíttetett magának, felöltözött legszebb ruhájába, és elfogyasztott egy gazdag lakomát. Kopogtattak. Az őrök egy falusi embert jelentettek be egy kosárral amiben szép nagy fügék voltak. Az ember kínálta az őröket, hogy vegyenek belőle, de ők nem vettek, inkább beengedték. A kosárban a fügék alatt egy mérges kígyó rejtőzött. Kleopátrának megint sikerült becsapnia az őröket mint amikor Caesarhoz akart bejutni!
Kleopátra elküldte lepecsételt üzenetét Octavianusnak, amiben az állt, hogy engedje meg neki tisztességes eltemetését Antonius mellett. Azonnal megértette, hogy a királynő élete veszélyben van, és valószínű, hogy öngyilkos lesz. Rohantak a mauzóleumhoz, betörték a kaput és akkor látták, hogy egy arany kereveten fekszik Kleopátra királyi díszben. Udvarhölgyei közül Eirasz haldokolva feküdt lábánál, Kharmion pedig kábultan, elaléltan igazgatta a koronát úrnője fején, míg össze nem esett a kerevet előtt. Octavianus megpróbálta eltávolítani a mérget a fáraónő testéből, de nem sikerült, így feladta.
 |
| Jean Andre Rixens - Kleopátra halála (1874) |
Kleopátra testén nagy pompával és királyi szertartással helyezték el Antonius mellé. Szolgái szintén tisztességes temetésben részesültek. Antonius szobrait lerombolták, Kleopátráét a helyükön hagyták. Octavianus a nagy és győztes római felvonulásra csak egy Kleopátra arcképet tudott csak magával vinni.
A királynő halálának eseményit a Plutarhosz leírásból ismerjük és a tudomány ma is ezt a verziót ismeri el hitelesnek.
Antonius és Kleopátra halálával füstbe mentek a jövőre vonatkozó politikai tervek. Ez által a gyerek közül volt akinek sajnos meg kellett halnia és volt aki történelmi mellékszereplő lett.
Kleopátra egy bonyolult ország okos, művelt, megbízható, büszke, erotikus, erős akaratú, könyörtelen, de mégis magával ragadó, céltudatos és rátermett uralkodónője volt! Meg volt benne az a képesség, hogy nehéz helyzetekben határozottan lépjen fel és önmagával szemben is kemény legyen. Nem csoda, hogy mind Caesar, mint Antonius el tudta vele képzelni, hogy van közös jövőjük!
